Ha valaki olyan helyzetben van, hogy feltételezhető róla, hogy egy adott dolgot tud, akkor elég annyit mondania, hogy ezt ő tudja, és elhiszik neki amit mond. Ezzel nem tudáshoz jutnak, hanem hisznek egy ember kijelentésében. Ott volt egy eseménynél, egy adott helyen dolgozik - látta, tudja, elhiszik. Ám nemde közismert tény, hogy a beszámolók, például egy balesetről vagy bűntényről homlokegyenest ellenkezőek? Ha a legszavahihetőbb ember is biztosít arról, hogy tudja, valami így és így van, ez egymaga akkor sem győzhet meg engem arról, hogy ő tudja. Csak arról, hogy azt hiszi, tudja (Wittgenstein). Itt most az a lényeges, hogy az ember hitek szerint működik, és nem tudás alapján. Joggal mondható, hogy "hiszek az orvostudományban", és az is, hogy "nem hiszek az orvostudománynak", de aki nem orvos, nem szakértő, az azt nem mondhatja, hogy "tudom hogy az orvostudománynak igaza van", sem azt, hogy "tudom nincs igaza". Hitek állnak szemben, és ahol hitek állnak szemben, ott vallásháború zajlik. Ahol két kibékíthetetlen meggyőződés, alapelv találkozik egymással, ott mindegyik őrültnek és eretneknek nyilvánítja a másikat. Ami nyilvánvaló a koronavírus kapcsán az az, hogy két részre oszlott a világtársadalom, két nagy vallásra, oltottakra és oltatlanokra. Az oltottak a hatalom birtokosai, az eretneküldözők, az inkvizítorok. Az oltatlanok az üldözöttek, az eretnekek, a szektások. A hamisítatlan középkor nyilvánul meg a 21. században. Semmit se változott az ember. Igazhitűek küzdenek egymás ellen.