A dolgok nem azok, aminek látszanak. Ez minden evolucionista filozófia alapállása, nevezetesen, hogy minden, amit látunk, vagyis minden, ami van, az nem magyarázza meg önmagát, önmaga létét, ezért nem is lehet az, aminek látjuk, különben nem is létezhetne. Ezért mondja Kant, hogy minden, amit a külvilágban megismerünk, csupán az elme konstrukciója. Aquinói Tamás ezzel szemben azt állítja, hogy az ellentmondás egyszerűen abból fakad, hogy amit látunk, az nem minden, ami van. Egy dolog minden pillanatban valami, de nem minden, ami lehetne. Minden adott pillanatban az, ami, de nem mindig az, ami az előző pillanatban volt. A dolgok tehát változnak, mert nem tökéletesek, de ettől még aktuálisan azok, amik, és nem csupán az elme konstrukciói. Ez a nem-önálló lét lényege, a változás, mert létezésük egy időben egy dologra van korlátozva. A létezés teljessége mindaz együtt, amivé válhat. A tökéletlen létezők léte részesedés a létezés teljességéből.