1. A Nyugati kultúra dualizmusban gondolkodik. Objektum és szubjektum, test és lélek dualizmusában. Ebből kifolyólag a szubjektum önmaga kiindulópontja, a természet leigázója, ami nem jelent mást, mint legyőzni a halált. Honnan ez az alapállás, az, hogy a zsidó-keresztény kultúra nem tudja elfogadni az emberi lét múlandóságát? A Tórában, Mózes első könyvében ezt olvassuk: "töltsétek be a földet, hajtsátok az uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, és az ég madarain, és minden állaton, amely mozog a földön." Isten továbbá kijelenti, hogy az egész földet az ember tulajdonává teszi. Ez a természet feletti uralom jelképezi a halál felett vágyott uralmat. A modern ember hisz abban, hogy a technika megoldja a problémáit, csak idő kérdése és a tudomány legyőzi a betegségeket, kitolja az élet hosszát, végül a halált is. Ebben a gondolkodásban az ember nem része, hanem ura a természetnek. Úgy véli, hogy az általa teremtett technikai eszközökkel mindenhatóvá válik. A modern kor dualizmusa az ember és a természet dualizmusa.
2. A Nyugat tévedése a physis szó értelmezésében rejlik. Az Újszövetségben Pál többször használja, úgy, ahogy a Nyugat is a latin natura értelemben, ám a görögök nem a természetet értették alatta. Azt kell tehát megnézni, hogy eredetileg mit jelentett a physis. Ez pedig nem más, mint a lét. Ám miként lét a lét, erről modern korunkban elsőként Martin Heidegger gondolkodott, ebben áll korszakos jelentősége. A Nyugat tehát Heideggerig nem foglalkozott a léttel, mindig tévesen a természettel fordította a physist. Ezt nevezzük létfeledésnek, mert a physis természetként való értelmezése azt jelenti, hogy az ember többé nem mint a görögöknél a lét részeként, hanem a természet uraként értelmezi önmagát. Ebben áll a Nyugat tévedése, ez az ősbűne. Arisztotelész még az eredeti elgondolás szerint használta a physis fogalmat, de nála már érezhető az elmozdulás az Univerzum-értelmezés irányába.
3. A physis nem a létezők összessége, nem a tudomány tárgya, ugyanis különbség van a létező és a lét között. A physis egy olyan létfogalom, amely nem nyugati (Vajda Mihály). A physis tehát nem a természet. A physis megértése számunkra körülményes, mert dualizmusban gondolkodunk, ahogy mondani szokták "arra jár az agyunk". Az Univerzum egységes egész, méghozzá az ősrobbanástól kezdve az. Az ősrobbanás pillanatában már ott volt benne minden lehetőség, te még én, és mindenki lehetősége. Minden anyag ott volt, nem keletkezett és nem veszett el, minden és mindenki ott volt potenciálisan. Az ember műve a techné folyamata nem más, mint a potenciálisan benne lévő aktualizálása. Az ember nem teremt semmit, csupán aktualizál. Nem ura tehát a létnek, hanem része. A lét mozgás, vagyis születés és pusztulás. Lényegében az ember által a természetben lévő potenciális lehetőség aktualizálódik. Ez valami egészen más, mint a természet feletti uralom, ami azért nem valósulhat meg, mert a halál nem győzhető le, hiszen az az emberi lét velejárója. Csak az nem hal meg, aki soha nem is élt. Lét és pusztulás azért nem dualizmus, mert a halál nem nemlét, hanem a lét része, folyamata. Amikor testünk többé nem funkcionál, anyaga nem vész el, hanem átalakul. Lét-esetleges szellemünk az anyagátalakulással tovatűnik a semmibe.
4. Az ember jelenvalólét, definiál Heidegger, méghozzá a halál miatt, és itt lép be az idő szerepe a történetbe. Az ember a jelenben él pillanatról-pillanatra, hátrahagyva a megváltoztathatatlan múlt örökkévalóságát, haladva a jövőbe, ahol a halál vár rá, a pusztulás. A physis, vagyis a lét az az alkotás, ami az Univerzumban lévő potenciális lehetőséget aktualizálja. Minden ember maga is egy ilyen aktualizált lehetőség. Akkor tehát az önmegvalósítás lenne a lét értelme? Azért nem tud a nyugati kultúra a halállal mit kezdeni, mert képtelen szembenézni azzal, hogy az egyén szempontjából, egzisztenciálisan a létnek nincs semmi értelme, mert életünk végén a halál vár ránk Nem érti, hogy a halál nem önálló entitás, hanem az élet velejárója, időben szabott személyes jelenvalólétünk vége.