"A művészet a múlté."
Hegel
1. Hegelnek igaza van abban az értelemben, hogy az ember a múlté. Az, hogy az ember a múlté úgy látható be a legkönnyebben, ha arra gondolunk, hogy amikor megszületik egy gyerek, a szülők már a múlté. Ahogy nő a gyerek egyre inkább azok. De a gyerek is a születésétől a múlté, mert a múltból, a szüleiből született. És így tovább visszafelé a múltban haladva minden a múlté. Az ősrobbanástól kezdve minden a múlté. Ez akkor is igaz, ha az ősrobbanást teremtésnek nevezzük. Az időben létezők mind a múlté, így a művészet is a múlté.
2. De mi volt az ősrobbanás előtt? A kérdés a mi szempontunkból rosszul van feltéve. Nem tudhatjuk mi volt előtte. Nem tudhatjuk azt sem, hogy mi volt az idő kezdete előtt, mert időben élünk, az időnélküliség számunkra, a mi dimenziónkban nem létezik. Csak azt tudjuk, hogy ahol idő van, ott minden a múlté, ahol pedig nincs idő, ott múlt sincs, tehát semmi nincs a mi világunkból.