1. A közönséges értelem csak azt képes látni és megragadni, ami egyenesen előtte van, és így állandóan egyenesen akar előre mozogni az egyik legközelebbitől a másikig. Ezt nevezik haladásnak. Körben való mozgás esetében is csak a maga módján lát a közönséges értelem, azaz a körvonalon mozog, és a körön való haladást úgy tekinti, mintha egyenesen járna, amíg hirtelen a kiindulópontba nem ütközik, és akkor tanácstalanul ott áll, mivel nincs haladás. Minthogy azonban a haladás a közönséges értelem felfogásának kritériuma, ezért minden körbenjárás eleve kifogásolható, a lehetetlenség jele. A végzetes az, hogy magában a filozófiában is így tekintenek a körbenjárásra. Ez annak a tendenciának a jele, hogy a filozófiát a közönséges értelem szintjére süllyesztik.
2. A filozófia körmozgásában a lényeges nem az, hogy a körvonalon végig megyünk, és így visszatérünk a kiindulóhelyre, hanem az, hogy egyedül a körbenjárásban lehetséges pillantást vetnünk a centrumra. Körbejárjuk a kérdést, a központi gondolatot, ami csak a körözésben, a körbenjárás számára mutatkozik meg. A filozófiai gondolkodásnak ez a körszerűsége az, ami kétértelműségét okozza, amit nem lehet megszüntetni, és még kevésbé dialektikával közömbösíteni. Jellemző, hogy a filozófiában és történetében újra és újra, és végül nagy és zseniális formában megtaláljuk azt a kísértést, hogy a dialektika segítségével a filozófiai gondolkodás körszerűségét és kétértelműségét közömbösítsék. De a filozófiában minden dialektika a zavar kifejeződése.
Irodalom
Martin Heidegger: A metafizika alapfogalmai. Világ - végesség - magány. Osiris Kiadó, 2004.