Előszó
1. Írásomban Martin Heidegger elgondolását vázolom fel a filozófia és teológia viszonyáról. Alapállása az, hogy a teológia és a filozófia viszonya nem a hit és tudás, a kinyilatkoztatás és ész ellentéte, hanem két tudomány viszonya. Elsőként tehát tisztázza azt a kérdést, hogy mi a tudomány?
Mi a tudomány?
2. A tudomány definíciója: tudomány a létezők egy-egy önmagában zárt területének, illetve a létnek megalapozó feltárása, magának a feltártságnak a kedvéért. A tudománynak szükségképpen két alaplehetősége van: a létezővel foglalkozó ontikus tudományok - és a léttel foglalkozó ontológikus tudomány a filozófia.
3. Egy adott pozitummal foglalkozó tudományt nevezzük pozitív tudománynak. A pozitív tudománynak a jellegzetessége, hogy a kiválasztott létezőre irányul, mint a tudományos vizsgálódást megelőző nem tudományos ismeret folytatása. A filozófia ezzel szemben magára a létre irányuló tudomány.
4. A pozitív tudományok csupán relatíve különböznek egymástól, ám abszolúte különböznek a filozófiától. Mármost mivel a teológia pozitív tudomány, ezért abszolút módon különbözik a filozófiától. Ebből minden további nélkül következik, hogy a teológia mint pozitív tudomány elvileg közelebb áll a kémiához és a matematikához, mint a filozófiához. A közkeletű felfogás ezzel szemben az, hogy mindkét tudománynak (a filozófiának és a teológiának) ugyanaz a területe (az emberi élet és a világ), csupán más úton közelítve tárgyához; az egyik a hit, a másik az értelem útján. Heidegger tézise értelmében azonban a teológia mint pozitív tudomány, abszolút módon különbözik a filozófiától. Ám arról még nem beszéltünk, hogy mitől is pozitív tudomány a teológia?
A teológia pozituma
5. A keresztény teológia mint tudomány számára a pozitum a krisztusiság. Ez határozza meg a teológiát, mint pozitív tudományt. A krisztusiság nem más, mint a hit. De mi a hit?
6. A hit az emberi jelenvalólét egzisztenciamódja. Nem az emberből és nem az ember által, hanem a hitből születő. A kereszténység esetében ez a csak a hitből születő nem más, mint az, hogy Krisztus a megfeszített Isten. Erről ugyanis csak az Írásba vetett hit tanúskodik, vagyis erről a tényről csak a hit tudhat. A hit ezért mindig csak hívő módon értelmezi önmagát. A hivő ezért soha semmit se tud sajátos egzisztenciájáról csak hinni tudja. Az ember Isten szolgájává válik.
7. Mivel a vég is megvan határozva, ezért a hit a hívőn megértő létezés, az üdvtörténet most is zajló történelmében. A teológia úgy konstituálódik, mint a hitnek és a hit tárgyának a tematizálása. A hit témája az üdvtörténet, egy történelmi esemény múltban, jelenben, és jövőben meghatározott történet, tehát a teológia egy sajátosan történeti tudomány. Ez nem azt jelenti, hogy csak történeti teológia van, hanem azt, hogy a teológia mint tudomány történeti, bármilyen tudományba tagozódik is. Ugyanakkor témája a krisztusi szabály, ami meghatározza a hívő cselekedeteket, ezért a teológiának lényege szerint gyakorlati jellege van. Miután tisztáztuk a a teológia pozitív tudomány jellegét, immár megvizsgálhatjuk viszonyát a filozófiához.
Filozófia vs. teológia
8. A hitnek nincs szüksége a filozófiára, ám a hittudománynak igen. De nem azért, hogy meghatározza és feltárja tárgyát, mert a hit önmagát alapozza meg a hívés útján. A hit pozitív tudományának egyedül a maga tudományosságára való tekintettel van szüksége a filozófiára, alapvető, de sajátosan leszűkített módon. A megfoghatatlan, értelemmel fel nem fogható dolgok fogalmi megértéséről van szó, hiszen a megfoghatatlanság feltárása csak fogalmi értelem által valósulhat meg.
9. A hit, mint sajátos egzisztencialehetőség halálos ellensége a filozófiához tartozó egzisztenciaformáknak. Két egzisztenciaforma alapvető szembenállásáról van szó, amely ugyanakkor magában foglalja a kölcsönös komolyanvételt és elismerést. Az eltérés azonban akkora, hogy a filozófia meg sem próbálja, hogy ezt a halálos ellenséget legyőzze. Ez az egzisztens ellentét a hívőség és az egész emberi lét szabad magára vállalása között már a teológia és a filozófia előtt megvolt, és nem ezeknek a tudományoknak a rájuk vonatkozó reflexiója révén keletkeztek.
10. Az eddigiekből az következik, hogy nincs olyan, hogy keresztény filozófia, ami teljességgel fából vaskarika. Ezért nincs újkantiánus, értékfilozófiai, fenomenológiai teológia sem, és mint olyan fenomenológiai metafizika sincs. A fenomenológia mindig csak neve az ontológia eljárásmódjának, amely lényegénél fogva különbözik minden más pozitív tudomány eljárásmódjától.
Irodalom
Martin Heidegger: Fenomenológia és teológia - előadás (Tübingen, 1927; Marburg, 1928)
Lásd - Martin Heidegger: Útjelzők. Osiris, 2003.