Bevezető
1. Martin Heidegger 1929-ben megjelent Mi a metafizika? című előadásában a Semmit tette meg a metafizika valódi témájának. Meglátása szerint ezzel a metafizikán túlra, pontosabban a metafizika valódi célját beteljesítő filozófia felé indult el. A metafizika témája a létezők, ő viszont a Lét megragadására törekedett már az 1927-ben megjelent Lét és Időben is. A Semmi központba helyezése azonban heves bírálatot váltott ki, ezért a 4, kiadáshoz 1943-ban utószót írt. Alább ennek mondandóját foglalom össze. Magát az 1929-es előadást Mi a Semmi? címmel mutattam be.
Ellenvetések
2. Heidegger három pontban foglalta össze a bírálatok lényegét:
- Az előadás a Semmit a metafizika egyetlen tárgyává teszi. Ámde a Semmi lényege, hogy nincs, így viszont arra jutunk, hogy minden semmi. A Semmi filozófiája tehát színtiszta nihilizmus.
- Az előadás a szorongást emeli egyedüli alaphangulattá. Ámde a szorongás a gyávák állapota, tehát ezzel az állásponttal tagadjuk a bátorságot. A szorongás filozófiája így megbénítja az akaratot.
- Az előadás illogikus. Ámde mindig az értelem az, ami bizonyságot ad, ezen az úton viszont az igazságra vonatkozó ítéletet átengedjük az aktuális hangulatnak. A puszta érzés filozófiája így veszélyezteti az egzakt gondolkodást.
Heidegger válasza
Az első ellenvetésre adott válasz
3. A Semmi, ami a maga lényegéből fakadóan okozza a szorongást, vajon pusztán minden létező tagadása, vagy a soha és sehol nem létező? Elhamarkodottan lemondunk a gondolkodásról, ha a Semmit könnyedén a puszta Semminek nyilvánítjuk. Ezzel az üres éleselméjűséggel szemben a Semmiben tapasztalhatjuk meg azt, ami minden létező számára biztosítja, hogy van. Ez pedig maga a Lét.
4. A Semmi létként létezik abban az értelemben, hogy a szorongás által megtapasztalt Semmi, amihez képest van a valami az a támpont, amihez képest van a puszta Lét. A Lét, ami más mint a létező, a Semmiben tapasztalható meg. Ez a tapasztalat az ember sajátja, egyedül ő tapasztalja meg, hogy létező van.
A második ellenvetésre adott válasz
5. A szorongástól való szorongás félreismeri a szorongás lényegét, azt, hogy szorongás nélkül nincs bátorság. A bátorság lényege, hogy képes kiállni a Semmit. A lét nem a gondolkodás terméke, ellenben a lényegi gondolkodás a lét eseménye.
A harmadik ellenvetésre adott válasz
6. Az előadás hangsúlyozza, hogy a logika csak egyike a gondolkodásnak, és még csak nem is a legszigorúbb gondolkodás. Az egzakt gondolkodás csak a létezőkkel való kalkulálásba kapcsolódik be, és kizárólag azt szolgálja. Semmi mást nem tűr meg, mint a megszámolhatót. Mivel a szám a végtelenségig növelhető, ebből kifolyólag ennek a gondolkodásnak a következménye a végtelen növekedés és a kiszámíthatóság hangsúlyozása, a mindent birtoklás, a mindenen uralkodás.
7. A létezés azonban egységes egészet képez, ami kiszámíthatatlan. A lényegi gondolkodás éppen ezért az egzakt gondolkodással ellentétben nem a létezőkre alapoz, hanem a létben a Lét igazságára. A lényegi gondolkodás nem eredményez semmiféle sikert, mert nincs szüksége hatásra. A gondolkodó a létet mondja.
Utószó
8. A most felvázolt utószó ellenére Heidegger Mi a metafizika? rövid de igen fontos írását továbbra is félreértették, ezért az 1949-es kiadáshoz terjedelmes előszót írt. Ennek végén a következőket olvashatjuk:
9. A kérdés így szól: miért van egyáltalán létező, nem pedig inkább Semmi? Itt, amennyiben már nem a metafizikán belül a megszokott módon metafizikusan, hanem a metafizika lényegéből és igazságából a lét igazságára gondolunk, azt kérdezhetjük: honnan van az, hogy mindenütt a létezőnek van elsőbbsége, és mindenfajta "van"-t a létező sajátít ki magának, míg az ami nem egy létező, az így értett Semmi - akárcsak a lét - feledésbe merül? Honnan van az, hogy a létről tulajdonképpen nem beszélnek, csak a létezőről, és hogy a Semmit tulajdonképpen nem létezőnek tekintik? Innen kerül-e egyáltalán az a megingathatatlan látszat minden metafizikába, hogy a "lét" magától értetődik, és hogy ennek megfelelően a Semmi egyszerűbb kérdés, mint a létező? Jelenleg a a léttel és a Semmivel így állunk. De mi a rejtélyesebb: az, hogy létező van, vagy az, hogy lét van? Vagy így sem jutunk el a rejtély közelébe, hogy a létező miért van, és miért inkább nincs?
10. Heidegger 1961-ben megjelent Kant tézise a létről című munkájában így ír: a lét nem létezhet. Ha létezhetne, akkor már nem lét lenne, hanem egy létező. Ámde Parmenidész szerint "a lét van, mert a jelenlét jelen van". Mit jelent a jelenlét? A Semmit? Itt az Idő rejtett lényegének egy még el nem gondolt jellege rejtőzik? Ha ez a helyzet, akkor a létre vonatkozó kérdésnek a "lét és idő" kapcsolatán kell alapulnia.
Irodalom
Martin Heidegger: Utószó a Mi a metafiziká?-hoz (1943)
Martin Heidegger: Bevezetés a Mi a metafiziká?-hoz (1949)
Martin Heidegger: Kant tézise a létről (1961)
Lásd: Martin Heidegger: Útjelzők. Osiris, 2003.