1. A Semmi a Lét tagadása, a teljességgel nem-létező. De vajon csak azért van a Semmi, mert van a Nem, vagy fordítva, csak azért van a tagadás, a Nem, mert a Semmi van? Ezt a kérdést Martin Heidegger fogalmazta meg először, és azt állítja, hogy a Semmi eredendőbb, mint a Nem. Ha ez igaz, akkor a tagadás mint értelmi tevékenység a Semmitől függ. Lássuk, miként vélekedik Heidegger a kérdésről.
2. Azzal nyitja gondolatmenetét, hogy ha a Semmi lényegére rá tudunk kérdezni, akkor a Semminek előzőleg léteznie kell. Mármost az ember mindig valamilyen hangoltságban van. Ez azért lényeges, mert a hangoltságban feltárulnak a dolgok. A Semmit a szorongás tárja föl előttünk.
3. A szorongás nem félelem. A félelem mindig valami konkréttól való félelem, a szorongásnak ellenben soha nincs konkrét tárgya. A szorongásban ami ránk tör, az nem más, mint a Nincs. A szorongás tehát megnyilvánítja a Semmit. Amikor elmúlik a szorongás, utólag megkönnyebbülve (felszabadultan) azt szoktuk mondani, hogy amitől szorongtunk tulajdonképpen semmi sem volt. És valóban: maga a Semmi (mint olyan) volt jelen. A Semmi tehát a szorongásban lepleződik le, de nem mint létező.
4. A Semmi az embert teljesen körülveszi, a Semmi létezése a semmisítés. A szorongásban tárul föl számunkra, hogy amiben vagyunk az a Lét és nem a Semmi. A Létet azáltal értjük meg, hogy tudjuk, a Semmiből jöttünk és a Semmibe tartunk. Itt kell megjegyezni, hogy Heidegger szerint két ellentétes létfelfogás létezik: az egyik az egész emberi lét magunkra vállalása (Semmiből a Semmibe haladás), a másik a hit (hit a halálon túli életbe), lásd itt. Az ő filozófiai alapállása az, hogy a jelenvaló-lét, vagyis az emberi lét beletartottság a Semmibe.
5. Mivel az ember a Semmivel körülvéve van, már eleve túl van az egészében vett létezőn. Ezt a létezőn való túllétet nevezzük transzcendenciának. A Semmihez való viszonyulás teszi lehetővé az önmaga-létet és a szabadságot. Ezzel eljutottunk a Semmi definíciójához: a Semmi sem nem tárgy, sem egyáltalán nem valami létező. A Semmi sem magáért valóan nem fordul elő, sem pedig azon létező mellett, amit körülvesz. A Semmi a létező mint olyan megnyilvánulásának lehetővé tétele az ember számára. A Semmi nem a létező ellenfogalma, hanem eredendően a létezéshez tartozik, tudniillik a létező létében történik a Semmi semmisítése.
6. A Nem nem a tagadás által keletkezik, hanem a tagadás alapul a Nem-en, ami a Semmi semmisítéséből ered, ezzel bebizonyítottuk, hogy a Semmi a tagadás eredete, nem pedig fordítva. Mi viszont olyannyira végesek vagyunk, hogy nem vagyunk képesek a Semmivel szembesíteni magunkat, innen a szorongásunk, ami nem más, mint beletartottság a Semmibe.
7. A metafizika olyan kérdések után kutat, ami túl van a létezőn, a létezőn túlra kérdez rá, méghozzá azért, hogy a létezőt megérthesse. A Semmire vonatkozó kérdés a léten túlra nyúlik, és ezzel metafizikai kérdésnek bizonyul. Heidegger ezután a Semmi metafizikai tárgyalásának történetét elemzi.
8. A metafizika legrégebbi többértelmű tétele: "Semmiből Semmi (sem) lesz" állítja Permanidész. Az antik metafizika a Semmit a nemlétező értelmében fogja föl, valaminek, ami nem képes magát létbe hívni, miközben a létező önmagát alakító képződmény. Ennek a létfelfogásnak az eredetét, jogosultságát és határait ugyanúgy nem taglalták, mint ahogy a Semmit se. A keresztény dogmatika mindezt tagadja és más jelentést ad a Semminek: a Semmi az Istenen kívül létező teljes jelen-nemlét. A Semmi ezzel a tulajdonképpeni létező, vagyis az Isten ellentétfogalma lesz. Azonban a létező metafizikai taglalása itt is ugyanazon a szinten marad, mint a Semmire vonatkozóan, vagyis a létre és a Semmire vonatkozó kérdés elmarad. Az ellentmondás ebben ott van, hogy ha Isten a Semmiből hív mindent a létbe, akkor viszonyban kell állnia a Semmivel, ám ha Isten ténylegesen Isten, akkor nem ismerheti a Semmit, hiszen az abszolút Lét kizár minden Semmit magából.
9. Ha azonban feltesszük a Semmi létére vonatkozó metafizikai kérdést, akkor azt látjuk, hogy a Semmi nem lesz többé a létező szembenálló párja, hanem a létező létéhez tartozóként jelenik meg. "A tiszta lét és a tiszta semmi tehát ugyanaz." Hegel kijelentése helytálló, a Lét és a Semmi összetartozik, de nem azért mert megegyeznek, hanem azért mert maga a lét lényegében véges, és csak a Semmibe beletartott jelenvalólét transzcendenciájában nyilvánul meg.
Megjegyzés
Heidegger imént felvázolt elmélete heves bírálatokat váltott ki. Az ellenvetések és Heidegger azokra adott válaszai az alábbi linken olvashatók:
Irodalom
Martin Heidegger: Mi a metafizika? (1929)
Lásd - Martin Heidegger: Útjelzők. Osiris, 2003.