Fontos leszögeznünk, hogy a "jelentés" szót a nyelv szabályaival ellentétesen használják, amikor azt a dolgot jelölik vele, amely a szónak 'megfelel'. Ez annyi, mint egy név jelentését összekeverni a név hordozójával. Ha Esterházy Péter meghal, úgy azt mondjuk, hogy a név hordozója halt meg, s nem azt, hogy a név jelentése. Ez utóbbi eleve értelmetlen lenne, hiszen ha a név megszűnnék jelentéssel bírni, akkor nem lenne értelme azt mondani, hogy "Esterházy Péter meghalt".
Amit a nyelvben a nevek jelölnek, annak elpusztíthatatlannak kell lennie, hiszen le kell tudni írni azt az állapotot, amelyben mindaz, ami elpusztítható, el is pusztult. És ha leírjuk, akkor abban a leírásban, ahogy ebben a blogbejegyzésben is vannak szavak; és akkor ami a szavaknak megfelel, az nem pusztulhat el, hiszen különben a szavaknak nem lenne jelentésük.
Az ami egy leírás szavainak megfelel, és aminek nem szabad elpusztulnia, az nem más, mint ami a szavaknak jelentésüket adja. Habár az ember bizonyos értelemben mégiscsak az, ami a nevének megfelel, ám ő maga elpusztítható. A neve viszont nem veszíti el jelentését, ha a hordozója elpusztul is. Esterházy Péterről mindenkinek van egy saját képe, egy minta, ami megjelenik lelki szemei előtt, ha meghallja Esterházy Péter nevét. Az ember elpusztul, de a neve és vele jelentése, amíg emlékeznek rá fennmarad.
Irodalom
Ludwig Wittgenstein: Filozófiai vizsgálódások. Atlantisz, 1998.