2009-ben vetődött fel bennem a gondolat, hogy meg kellene kísérelni Aquinói Tamás öt istenbizonyítását rövid, tömör, közérthető formába összefoglalni, amit akkor meg is tettem. 2011-ben egy nagyobb magyarázó jegyzetekkel ellátott írásomban fel is került az internetre. Itt most az öt út említett leírása következik a magyarázó jegyzetek nélkül, kisebb stilisztikai változtatásokkal. Tamás munkájában (Summa Theologiae, 1. rész, 2. kérdés, 3.szakasz) nem a keresztény Isten létét, hanem Arisztotelészt követve egy Abszolút Való létének szükségszerűségét bizonyítja.
1. Változás
Tapasztalati tény, hogy a világban változás van. Azonban változtatni annyit jelent, mint átvinni valamit potentiából actusba, de ezt csak actusban lévő lény teheti meg. Igen ám, de nem lehet valami ugyanabban az időben, ugyanabból a szempontból actusban is, és potentiában is, ezért lehetetlen, hogy valami önmagát változtassa. Tehát mindazt, ami változik szükségszerűen más változtatja, és ez utóbbit ismét más lény. Azonban itt nem lehet a végtelenségig menni, mert nem lenne első változtató, ami azt jelentené, hogy semmi más változtató sem lehetne, és ezért nem lennének változtatottak sem. Ezért szükségszerű egy olyan első változtató léte, amit semmi nem változtat. Ezt nevezzük Istennek.
2. Létesítő ok
Tapasztalati tény, hogy a világban létesítő okok vannak. Azonban lehetetlen, hogy valami önmaga létesítő oka legyen, hiszen így előbb lenne önmagánál, ami szintén lehetetlen. Azonban a létesítő okok sorában nem mehetünk a végtelenségig, mivel minden közbülső ok egyben okozat is, márpedig nincs okozat ok nélkül, tehát szükségszerű egy első létesítő ok léte. Ezt nevezzük Istennek.
3. Esetlegesség
Tapasztalati tény, hogy a világban a dolgok keletkeznek és elpusztulnak, tehát képesek létezni és nem létezni. Azonban lehetetlen, hogy ezek a lények mindig létezzenek, mivel az ami képes nem létezni, az valamikor nem létezett. Azonban azt, ami nincs, csak egy létező hívhatja létre, ha viszont minden lény olyan lenne, ami képes nem létezni, akkor valamikor egyetlen lény sem létezett volna, ez viszont azt jelentené, hogy ma sem létezik semmi, ami nyilvánvalóan nem igaz. Ebből következik, hogy nem minden lény esetleges, hanem lennie kell legalább egy szükségszerű lénynek. A szükségszerű lény szükségszerűségének vagy más lény az oka, vagy önmaga lényege a magyarázata. Viszont azon lények sorában, melyek szükségszerűségét más lény okozza, nem mehetünk a végtelenségig, amint azt a létesítő oknál már bizonyítottuk. Tehát léteznie kell egy lényegénél fogva szükségszerű lénynek, amely szükségszerűségének oka nem más lény, hanem ő az oka más lények szükségszerűségének. Ezt nevezzük Istennek.
4. Léttökéletességi fokozatok
Tapasztalati tény, hogy a világban a dolgok különféle fokban jók, igazak, stb. Kell tehát lennie egy legjobb, legigazabb és ennek következtében leginkább létező lénynek. Azonban az a lény, amely valamely nemben a legnagyobb, oka mindazon lényeknek, amelyek ahhoz a nemhez tartoznak. Létezik tehát valami, ami az összes lény számára a lét, a jó, és minden tökéletesség oka. Ezt nevezzük Istennek.
5. Célirányosság
Tapasztalati tény, hogy a világban vannak olyan értelem nélküli természeti lények, amelyek célszerűen működnek. Azonban az értelem nélküli lények csak akkor irányulhatnak valamilyen célra, ha őket egy értelmes lény a célra irányítja, mint ahogy a nyílvesszőt irányítja az, aki nyilaz. Létezik tehát egy olyan értelmes lény, aki az értelem nélküli természeti lényeket a céljukra irányítja. Ezt nevezzük Istennek.